Eredetvizsga
A kötelező rossz vagy a „lehúzós” hazugságok netovábbja? Segíti a sofőröket, vagy csupán pénzt varázsol ki a zsebükből? Jelen cikkünkben annak jártunk utána, mit gondolnak az utakon közlekedők, ha meghallják a szót: eredetvizsga. Az igazság az, hogy a megkérdezett személyek véleménye roppant széles spektrumon mozog- olyan skálán, ahol az óvatoskodó „talán nyerhetünk is vele” típusú válaszok mellett szép számmal akadtak a nyomdafestéket nem tűrő véleményezések is. Nos, azt már most érdemes leszögezni, mielőtt rátérnénk az eredetvizsga mikéntjeinek és hogyanjainak elemzésére, hogy a szóban forgó vizsgálat –feltéve, ha profi szakember végzi azt – rengeteg fejfájástól kímélheti meg a gyanútlan sofőrt.
Fejfájástól, hiszen, ha az eredetvizsga még a vásárlás előtt bebizonyítja az álomautónak vélt járműről a kétes eredetét, nem kell többmillió forintot letennünk az asztalra egy lopott járgányért. De ne szaladjunk ennyire előre. Nos, azt már tudjuk, az eredetvizsga iránt, finoman szólva is, elég hűvösen viseltetnek a sofőrök. Ez tulajdonképpen azért lehetséges, mert nagyon sok a rossz tapasztalattal rendelkező személy, akit ilyen vagy olyan úton, de már lehúztak sok pénzzel a magukat profinak fémjelzett kókler autószerelők. Ebből kiindulva érdemes megfogadni azt a tanácsot, hogy csak és kizárólag megbízható autószervibe tegyük be a lábunkat- még akkor is, ha a szóban forgó szerviz nem éppen az olcsó árkategóriás szolgáltatásairól híres.
Szerencsére az eredetvizsga összege államilag meg van határozva, így már valóban csak arról kell megbizonyosodni, hogy korrektül járnak-e el az esetünkben a szerelők. Az eredetvizsga a 90’-es években vált bevett szokássá Magyarországon, amelynek keretén belül a szakértők az autók alvázszámát, rendszámát, regisztrációs matricáját és az egyéb azonosítók meglétét és érvényességét veszik górcső alá, hogy kiderüljön, lopott-e a szóban forgó jármű vagy sem? Az átlagosan két órát igénybe vevő folyamat minden apró lépése dokumentált, így, ha esetleg tévedés történt a szakember részéről, a sofőr élhet a fellebbezés jogával. A dolog szépségét beárnyékolja a sofőrök panaszáradata, miszerint a szervizekben nem megbízható „hozzáértők” ténykednek, de a finomabban fogalmazók is arról suttognak óvatosan, hogy az eredetvizsga nem más, mint felesleges többletköltség az átírás folyamatához.
Nos, az igazság az, hogy magára vethet az a személy, aki úgy készítteti el az eredetvizsgát, hogy nem bizonyosodik meg az azt végző egyén szakértelméről, illetve arról, hogy a vizsgáztató cég ad-e garanciát a szolgáltatásukra vagy sem. Az ellentábor olvasottabb tagjai azon kutatásokra hivatkoznak, miszerint az eredetvizsgákban résztvevő járművek csak elenyésző részéről derül ki, hogy lopott-e, így a szolgáltatás költsége nem más, mint kidobott pénz. Az ördög viszont sohasem alszik, így mi sem lehetünk abban biztosak, hogy a járművet, amibe beleszerettünk, nem-e lengi körül az illegalitás buja illata. Csak egyféleképpen tudhatjuk meg, ha megvizsgáltatjuk az új kedvenc eredetét.
